Váriban már a XVI. századtól működött iskola. Erről több feljegyzés is tanúskodik. Az 1595-ös papi gyűlésen Váriban a Beregi Tractus első jegyzőkönyvébe, a 28. lapon azt írták, hogy a Vári iskola tanulói hazakísérték a Badalói rektort, amely alátámasztja, hogy már akkor is voltak diákok Váriban. Ezeknek a diákoknak a tartásáról a falu népessége gondoskodott. Mivel már ekkor virágzott itt az oktatás a Vári Gimnázium révén, sok fiúból lett pap, akik az akkori szokás szerint hazájukról való „Vári” melléknevüket többnyire megtartották. Itt jegyzik fel, hogy 1600-ban a rektor Simegi (Simegius) P. János, 1628-ban pedig Sántai (Szántói) Miklós volt.
1649-ben írták össze a fizetéseket az egyházmegye könyvébe. Itt Váriról megjegyzik, hogy a hídnál lévő malomnak a Szombati vámja a diákoké. Valamint a másik két vízimalom vámjának a harmada is az övék, mivel azt a rektort illeti.
A Vári iskolának volt egy régi könyve, melyben fel voltak jegyezve annak rektorai és diákjai az 1683-as évtől kezdve. Ugyanebben a könyvben vannak lefektetve a Vári Gimnáziumban tanuló diákok törvényei. Ebben a következő rektorokat jegyezték fel:
1683-ban Losonczi János volt a rektor – akinek 9 diákja volt. Ő kezdte feljegyezni a Vári rektorok és diákok neveit, a már említett iskolakönyvbe.1684-ben rektor volt Khecskeméti T. György. Első évében 7 diák volt a felügyelete alatt. Ekkor a híres Csergő Koczi János volt a pap Váriban.
1686-ban Szentpéteri István.
1689-ben Újvárosi Miklós, amikor is 19 diák volt a felügyelete alatt.
1692-ben Vári István.
1695-ben Matólczi Mihály.
1697-ben Tamádi István.
1700-ban Vasvári István.
1703-ban Szarmati P. Sámuel.
1706-ban Senei István.
1707-ben Veresmarti Péter.
1710-ben Kaszályi András, kinek idejében pestis volt Váriban.
1712-ben Körösi P. Márton.
1713-ban Bökényi P. András 3 évig, akinek idejében a tatárok betörtek a Vári parókiára, és az ide menekült embereket megkötözték. A rektort és a papot is elvitték másokkal együtt. De kiszabadították őket a fogságból és visszaállították őket hivatalukba.
1718-ban Losonczi Sámuel.
1721 Somlyai György.
1724-ben Putnoki János.
1727-ben Vári Szekeres András.
1729-ben Vári Fábián Mihály.
1733-ban Madarasi Mihály.
1736-ban Debreczeni János.
1738-ban Vásárhelyi György, akiről az egyházmegye 2-ik jegyző könyve is ír. A 252-ik lap azt jegyzi, hogy „megrovásban részesült, mivel ő és a Beregszászi rektor szokott lenni az opponens a rektorok közül a beregi papok exmistióján”.
1739-ben jött a Debreczeni Collégiumból Polgári Mihály. Ő 3 évig lakott itt, majd 1741-ben Akadémiára ment tanulni. Befejezése után a Szatmárnémeti Gimnáziumban lett professzor.
1742-ben Hajdú István, akit a fizikában való jártassága miatt „mágikusnak” hívtak a Váriak.
1745-ben Böszörményi István.
1746-ban Őri József, aki csak 2 évig lakott itt.
1748-ban Szabó Dávid.
1751-ben Sárközi János, aki 3 év múlva Csekében lett pap.
1831-1835 között Zágoni Á Károly, aki 1865-1866-ban megírta a Beregi Egyházmegye múltjának történetét.
1663-ban Losonczi János alatt virágzott fel a vári református iskola. Ettől az időtől kezdődően 1741-ig Bolgár Mihály írta le az iskolai tanítók és diákok neveit és törvényeit. 1683-tól 1780-ig általában 10-12 diák volt, akik segítettek a tanításban a rektornak. 1780-tól a kisebb fiúkat és lányokat külön kisebb tanítók ún. „őreceptorok” tanítottak. Így folyt a tanítás egészen addig, míg az állam át nem vette az egyháztól azt.
A XIX. század közepén átlagosan a „nagyfiúk iskolájában” 30-40 tanuló, a „kisfiúk iskolájában” 60-70 tanuló volt.1898-ban nagyon sok kérelem után az állam megengedte még egy iskola felépítését azzal a feltétellel, hogy Vári lakosai megveszik az államtól azt a földterületet, amin fel fog épülni az iskola és minden évben 5%-ot fognak fizetni a gazdálkodónak. Azonban mire felépült az iskola, addigra az állam már a helyi ruhakötő üzemnek adta ki bérbe. A 1900-as években így a falu több mint fele írástudatlan volt, mert csak elemi osztályba járhatott, ahol magyar nyelvű oktatás folyt.
1919 után magyar tannyelvű elemi iskola működött 10 osztállyal és 11 tanítóval, ahol a cseh nyelvet is tanították. Magyar nyelvű óvodáját szintén állami pénzen tartották fenn.
A csehszlovák időben magyar tannyelvű állami iskola működött 10 osztállyal és 11 tanítóval, ahol a cseh nyelvet is tanították. Az 1938-as visszacsatolás után iskolája 1944 októberéig működött. A falu 20%-a ekkor még mindig írástudatlan volt. 1941-ben 500 iskolaköteles gyerekből csak 208 járt iskolába.
A magyar oktatásügy helyzete Kárpátalján még csehszlovák időben sem volt olyan elszomorító, mint a II. világháborút követően. Hosszú ideig nem volt magyar középiskola a megye területén. A szovjetrendszer idején igyekeztek az általános iskolákat kétnyelvűvé alakítani. A változást az 1953-as év hozta, amikor Kárpátalja területén 4 középiskola nyílt, köztük Mezőváriban is.
Váriban két olyan épület ismert, ahol az elmúlt évszázadban folyt az oktatás. Az egyik közülük a jelenlegi rendelő épülete még a XIX. század folyamán épült és 1970-ig adott helyet az oktatói munkának. Ezt az épületet kizárólag oktatási intézményként hozták létre, amelyben csak néhány tanterem volt. Az iskola gazdag könyvtárral rendelkezett (szovjet megszállás után jelentős mennyiségű ukrán és orosz tankönyvvel). Kötelezték a szülőket arra, hogy gyermekeiket iskolába járassák, még a roma származásúakat is
Az iskola teljes mértékben el volt választva az egyháztól, sőt megrótták azokat a pedagógusokat és diákokat, akik bármilyen kapcsolatban álltak vele. Az állam teljes egészében engedélyezte a magyar nyelv tanítását-tanulását, azonban megkövetelte az orosz nyelv elsajátítását is.
1968-as adatok alapján, a középiskolában 18 osztály működött 500 tanulóval. Tanári állást harminc pedagógus töltött be. Ebben az időben esti iskola is működött a fiatal munkások számára.
A magas tanulói létszám miatt az iskola nem volt többé alkalmas az oktatói- nevelői munkára. Ezen kívül az iskola épülete az évek folyamán teljes mértékben leépült.
Ennek következtében új iskola építésére volt szükség, amelyet 1970-ben Lenin születésének századik évfordulójára adtak át. Az új iskola a régihez képest sokkal nagyobb volt, mint az előző épület, a hozzá tartozó földterülettel együtt. Az épület 23 tanteremből áll, amelyek mindegyike szaktanterem. Az iskola kísérleti részleggel és két szertárral is rendelkezik.
1991-ben, a Szovjetunió felbomlása és a független Ukrajna kikiáltását követően nagymérvű változás következett be. Ez a változás az élet minden területén megmutatkozott, így az oktatásban is. A régi ideológiák helyében új eszmék léptek, ennek megfelelően változott meg az oktatói-nevelői munka.
Jelenleg, 2010-ben, az oktatás nyelve magyar. A tanulói létszám 450, ebből 150 roma gyerek. 50 pedagógus oktatja a diákokat. A jelenlegi igazgató Szilágyi Lajos, aki Ukrajna egyik legjobb matematikusa. A középiskolából a 9. osztály befejeztével a gyerekek több mint 50%-a megy továbbtanulni, gimnáziumba, szakközépiskolába. A 11. osztály végeztével kevesen mennek főiskolára, egyetemre. Fő oktatás mellett szakköröket szerveznek, úgymint énekkar, tánc, turisztika, szép magyar szó, kézművesség, futball. Az iskola felszereltségét tekintve kabinetrendszer van, a régi felszereléseket megőrizve. A tanárok igyekeznek részt venni különböző tanfolyamokon, képzéseken. Az itt tanulók részt vesznek tanulmányi versenyeken, ahol járási és megyei szinten is hoznak el dobogós helyezéseket.
Ezt az iskolát fejezte be Vass Magdolna 1994-ben, jelenleg az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tagja.